https://plus.google.com/u/0/113015542518099337971/posts?tab=XX

Növényorvos Antics

Minden ami növény

Minden ami növény / Fotók

        

 

Növényvédelem

 

Rovarűzés növényekkel, kemikáliák nélkül

Mindannyian bosszankodtunk már az asztalra kitett étel körül köröző majd leszálló, rárepülő legyek serege vagy pihenésközben a fülünkbe duruzsoló szúnyogok miatt.

Lassan véget ér a nyár, de a kellemetlen rovarok társaságával még egy ideig számolnunk kell. Sokat bosszankodunk miattuk és megkeseríthetik a minden napjainkat, ha hagyjuk. 

Különböző védelmeket alkalmazhatunk ellenük. A legegyszerűbb a fizikai módszer akár egy légycsapó formájában. Léteznek kémiai rovarölő szerek, amelyek nem csak a rovarokat pusztítják el, de a környezetre is hatással vannak. 

Most bemutatok olyan növényeket melyekkel távol tarthatjuk a rovarokat anélkül, hogy a környezetet terhelnénk velük. A választás csak rajtunk múlik, hogy melyik megoldást alkalmazzuk. Nagyon hatásos módszer a természetes rovarűzéshez. Nagyszüleink jól ismerték ezeket a növényeket és előszeretettel alkalmazták is őket.


Az ajánlott növények

Az itt felsorolt növények nem csak kertünkben, de az otthonunkban, lakásunkban is megszabadítanak a kellemtelen betolakodóktól. 

A bodzavirág, Ginkgo biloba, levendula, kakukkfű ezek mind nagyon hatásos növénynek bizonyultak a rovarok távoltartásában. 

A cédrusfa a legyek és a szúnyogok távoltartásában kiváló. 

A kamillából készített fürdő után a szúnyogok elkerülnek bennünket. 

A kámfor szintén kiváló védelmet nyújt a szúnyogokkal szemben. Elég egy pár cseppet tennünk a párologtatóba. Ráadásul a meleg nyári estéken hangulata is van egy-egy meggyújtott mécsesnek. 

A citromfű nemcsak a szúnyogok, de a legyek elriasztására is alkalmas. Kiültethetjük a kertünkbe, de a teraszunkra, balkonunkra cserepekben egyaránt kihelyezhetjük. Így egész nyáron védelmet ad.  

 

A mentának nem csak a növénye, de a belőle készített eszencia is távol tartja a rovarokat.     

Ezek a megoldás az egészségre és a környezetre ártalmatlan, egészséget károsító mellékhatás nélkül alkalmazhatóak. 

http://www.pozitivnap.hu/eletmod/rovaruzes-novenyekkel-kemikaliak-nelkul-1

 

 


Bogaras rózsa, hervadó papucsvirág
 

Közszolgálati percek következnek, a közelmúltban két olvasóm is növényproblémákkal keresett meg, nekik, és a hasonló gondokkal küzdőknek próbálok segíteni. Elsőként Ágnes rózsájával, és az azon megtelepedő rejtélyes pattogó bogarakkal foglalkozunk. A többes szám nem királyi, mint annyiszor, most is Antics Katalin növényorvos közreműködésével készült el a szakszerű válasz, köszönet érte!

 

A cikk folytatása itt olvasható:

http://kertesz.blog.hu/2012/04/14/bogaras_rozsa_hervado_papucsvirag


Bogaras diófa

A tavasz beálltával a kertbarátok újra birtokba veszik birodalmukat, elkezdődik a kert felélesztése, dolgoznak az ásók, kapák, csattognak a metszőollók és hullanak a magok. Sajnos ebben az örömteli, aktív időszakban sokan szembesülnek azzal, hogy nem szívesen látott vendégek is beköltöznek az udvarba, például kártevők lepik el a növényeket, fákat. Kedves olvasóm, Terézia is ilyen problémával áll szemben, bár az ő esetében a gond nem újkeletű, már három éve küzd a diófáján megtelepedő pusztító hordával, most pedig hozzám fordult kérdésével. Terézia elmondása szerint a megtámadott diófa 4-5 méter magas, ezért a permetezése nem egyszerű feladat, a fát ellepő apró bogarak ténykedése nyomán viszont a levelek megsárgultak, megbarnultak és összepöndörödtek. 

A válaszadásban, mint már annyiszor, Antics Katalin növényorvos sietett a segítségémre.

 

A cikk folytatása itt olvasható:

http://kertesz.blog.hu/2012/03/26/bogaras_diofa

 


Közeleg a teleltetés vége

Lassan eljön az ideje az igazi meleg tavasznak, elmúlnak a fagymentes napok. A teraszról, balkonról és a kertből a lakásba menekített növényeink visszatérhetnek a szabadba.

Bizony a tél, az átteleltetési időszak megvisel minden növényünket, fonnyadnak, sárgulnak.

Az alapvető gondot mindig az okozza, hogy külön fajta növényeink vannak, különböző igényekkel. Hogy csak párat említsek, gondolok itt a hőmérséklet, pára és fény igényre.

Lakásunk viszont normál esetben egy van és nem könnyű, sőt szinte lehetetlen mindegyik növényünknek a megfelelő klímát és életkörülményeknek megfelelő környezetet kialakítani.

A növények víz igénye is teljesen megváltozik így az öntözésen is változtatni kell. Az alacsonyabb hőmérsékleten és kisebb fényintenzitás mellett a növényeink sokkal kevesebb folyadékot igényelnek. Ügyelnünk kell arra, hogy ne locsoljuk túl őket.   

Az elfonnyadt leveleket el kell távolítani, szükség szerint visszavágni őket. Példaként a citromillatú muskátli jól tűri a visszavágást.

Nagyon szép tavaszt kívánok mindenkinek.

 

Cikk, ajánlás:

http://kertesz.blog.hu/2012/03/03/a_teleltetes_vege

 


Büntetik a növényvédelmi bejelentési kötelezettség elmulasztóit

 

Nemzetgazdasági érdekünk és a biztonságos mezőgazdasági termelést szolgálja, hogy a bejelentési kötelezettség alá eső növénykárosítókról, az úgynevezett zárlati károsítókról (egyes vírusok, gombák, baktériumok és rovarok) a hatóság tudomást szerezzen.

A növény- és talajvédelmi hatóság ezért kéri a növényvédelmi kutatást, oktatást végző szakembereket, hogy amint a zárlati károsítók megjelenését észlelik, haladéktalanul értesítsék az illetékes hatóságot a fertőzés felszámolása érdekében. A mentesítést több esetben hátráltatta, hogy a hatóság tudományos közleményekből, vagy publikációs szakanyagokból utólag értesült a fennálló fertőzésről. 

A Magyarországon nem honos, új zárlati károsítók ellen a növényvédelem különböző területein dolgozó szakemberek közreműködésére és összefogására van szükség.

A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén az eljáró hatóság növényvédelmi bírságot szabhat ki, amelynek legkisebb összege 15.000 forint. Ha valaki elmulasztja a fertőzés elleni védekezést, illetve a fertőzés terjedését okozza mulasztásával a büntetési tétel akár a 10 millió forintot is elérheti.

A VM Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály felhívásának teljes szövege itt olvasható.

(Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája)

 

Forrás:

http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium/elelmiszerlanc-felugyeletert-es-agrar-szakigazgatasert-felelos-allamtitkarsag/hirek/buntetik-a-novenyvedelmi-bejelentesi-kotelezettseg-elmulasztoit

 


 

Palánta para

Nagyon örülök, hogy egyre több olvasója van a blognak és már olvasói e-mailek is érkeznek :) Lific az otthoni palántázással próbálkozik, ami valljuk meg, nem egy könnyű műfaj, de aki szereti a saját maga által termesztett zöldségeket és a kihívásokat, annak érdemes belevágnia. Nekik lehet segítségükre ez a bejegyzés, melyben Lific levelére adott válaszom olvasható.

 

A cikk folytatását elolvashatja az alábbi linkre kattintva:

http://kertesz.blog.hu/2012/02/04/paradicsom_para

 


Tápanyagellátással összefüggő fejlődési rendellenességek

Bórhiány (B)

A levél széle sárgul ez folyamatosan a levélnyél irányába halad. Hajtáson és a fiatalleveleken kezdődik a klorózis. Levéllemez fonákirányába pödrödik. Ezután a fonáki oldalon a levélerek megduzzadnak és kidudorodnak. Később az idősebb levelek is sárgulni kezdenek. Tapintásra a levélfelülete karcos.   

Cinkhiány (Zn)

A klorózis a hajtásokon és a fiatal leveleken kezdődik el. Fiatal levelek közti szövetek majd a vékonyabb erek is sárgulni kezdenek. Csak a vastagabb levélerek maradnak zöldek. Hajtásvégeken megjelenik a nekrózis. Levéllemez a fonákirányába pödrödik.  

Kalciumhiány (Ca)

A hiánytünet megjelenése fajonként eltérő. Fiatal leveleken kezdődik, erősen kanalasodnak a levelek a fonák irányába. Gyökerek barnulnak és nyálkássá válnak.

Kénhiány (S)

A tünetek a hajtásokon és a fiatal leveleken jelentkeznek elsőként. Folyamatosan az egész levél besárgul. A levél csúcsából indul el a klorózis. Fonákon az erek vörösek, merevtartás alakul ki. Később már az idősebb levelek is sárgulnak. Levél tapintásra durva felületű.

Magnéziumhiány (Mg)

Tünetek a középtáji leveleken kezdődnek. Élénk- narancssárga árnyalatú az ér közötti klorózis. A levélnyél irányából indul ki a klorózis. A vastag, erek zöldek maradnak.

Mangánhiány (Mn)

Fiatal leveleken hajtásokon kezdődnek el a tünetek. A fiatal levelek közti szövetek sárgulnak. Majd a vékonyabb erek is klorótikussá válnak. Csak a vastag levélerek maradnak zöldek. A tünetek fokozatosan terjednek át az idősebb levelekre. Levéllemez a fonák felé pödrödik. Klorózis után megjelenik a nekrózis a hajtásvégeken. 

Vashiány (Fe)

A tünetek elsőként a hajtásokon és a fiatal lemezeken jelentkeznek. Érközti klorózis, ami idővel a vékonyabb ereken is jelentkezik. Súlyos esetben a nekrózis is jelentkezik. Későbbiekben a többi, idősebb levelekre is átterjed. Gyenge hajtásnövekedés. Kötődési rendellenesség is felléphet.  

 


 

Venturia inaequalis / Ventúriás varasodás

A Venturia inaequalis rendszertani besorolása

A kórokozó ivaros alakja Venturia inaequalis, pszeudotéciumos gomba.

Rendszertani besorolása: Gombák, Ascomycota törzs, Dothideomycetes  osztály,Venturiaceae család, Venturia nemzetség

Szinonim elnevezések: Sphaerella inaequalis Cooke 1866

Ivartalan, konídiumtartós alakja: Spilocaea pomi Fr. ex Fr. (Hughes, 1953).

A Venturia inaequalis jelentősége

A ventúriás varasodás az alma egyik legjelentősebb betegsége. Leküzdése az alma védekezésének gerincét alkotja. Gazdaságilag legjelentősebb veszteségeket jelentő kórokozó, hiszen már egy-két folt a termés felszínén piacképtelenné teszi a gyümölcsöt.

A ventúriás varasodás a fogékony díszalmafajtákon megjelenve, csapadékos években súlyos növekedési zavarokat okoz és rontja a fák díszítő értékét.

A Venturia inaequalis földrajzi elterjedése

A betegség az egész világon elterjedt, de a szerző szerint azokban a régiókban jelenti a legsúlyosabb problémát, ahol hűvösek és csapadékosak a tavaszok, így az Egyesült Királyságban, a volt Szovjetunió területén és Észak-Amerikában.

A betegséget először 1819-en Svédországból közölték, majd az amerikai fölrészen 1834-ben találták meg. Magyarországon, a Dunántúlon, az északi észak-keleti országrészben, a Duna-Tiszaközén pedig csapadékosabb években jelentős károkat okoz.

A Venturia inaequalis gazdanövényköre

A kórokozó legfontosabb gazdanövénye a termesztett alma. A fajták fogékonysága eltérő. Nagyon fogékony fajták: ’Gloster’, ’Golden’, ’Delicious’, ’Goldspur’, ’Macintosh Red’, ’Spartan’, ’Starkrimson Delicious’, ’Sampion’ stb. Az új,bevezetésre váró fajták közül szintén rezisztens a ’Prima’, ’Retina’, ’Reglindis’, ’Freedom’, ’Reanda’, ’Remo’, ’Rubinola’, ’Jolana’, ’Rajka’, ’Florina’, ’Rewena’, ’Relinda’, ’Karmina’, ’Liberty’, ’Melodie’, ’Otava’, ’Rosana’, ’Seelena’, ’Sir Prize’, ’Topas’, ’Vanda’.

Gazdanövényei közé tartoznak még dísz Malus fajok is. A díszalmák közül Malus paradisiacaMalus prunifolia, Malus rivulansMalus sinsensisMalus spectabilis,Malus spectabilis var. Kaido, Malus silvestris és Malus mitis fajokon fordul elő.

Szántóföldi rezisztenciával rendelkeznek a Malus baccataMalus sieboldi egyes magoncai, valamint a Malus zumi ’Calocarpa’ fajta a varasodás minden ismert rassza ellen.

A betegség lefolyása és a Venturia inaequalis okozta tünetek

A betegség lefolyása

Az alma ventúriás varasodását előidéző Venturia inaequalis a talaj felszínén telel át az elhalt, varas lombleveleken pszeudotécium kezdeményekkel. Ezek február végétől 0°C fölött fejlődésnek indulnak, és néhány hét múlva elérik teljes méretüket, majd kiszórják első, érett aszkospóráikat. A pszeudotéciumok kialakulását a levelek gyors elkorhadása, fényhiány és hosszan tartó csapadékmentes időjárás hátráltatja. A pszeudotéciumok tavaszra érnek be, ekkor osztiólumuk a levél epidermiszét áttöri. Az aszkospórák az elsődleges fertőzési források. Az első aszkospórák az alma rügyfakadásának idején válnak éretté, legkésőbb az „egérfül” stádiumban. Az időjárástól függően május végétől június végéig fokozatosan érnek be és szabadulnak ki. Tavasszal a spóraszóródás kezdetekor a pszeudotéciumok csak kevés aszkuszt tartalmaznak, de a tenyészidő előrehaladtával mindig újak képződnek. Az aszkospórák szóródása április második dekádja körül kezdődik és akár június végéig is eltarthat, azonban május közepén a legintenzívebb a folyamat. A pszeudotéciumok több héten keresztül szórják ki kétsejtű aszkospóráikat, amelyek a fiatal zöld növényi részeken tüneteket idéznek elő. A pszeudotéciumból az aszkospórák csak a levelek átnedvesedése után, a levelek száradásakor szóródnak ki. Ehhez legalább 10 mm eső kell. Az aszkospórák kiszóródása rügypattanástól virágzásig növekszik, majd június végéig fokozatosan csökken.

Nyugat-európai tapasztalatok felhívják a figyelmet, hogy a fertőzöttebb ökológiai ültetvényekben a kórokozó képes ivartalanul is áttelelni a rügypikkelyek között.

A fertőzést nagymértékben befolyásolja a fajta fogékonysága, az időjárási feltételek és a primer inokulum (aszkospóra) mennyisége. Az aszkospóramennyiség szoros összefüggésben van a primer fertőzési időszak hosszával és a fertőzésveszély mértékével is. Ha a pszeudotéciumokban az aszkospórák 10 - 15 %- a érett, akkor azok eső vagy nagyobb harmat hatására 4- 30 mm távolságra kilökődnek a légtérbe.

Az aszkospórák csírázásának, majd fertőzősének két meghatározó tényezője van. Az egyik a növényfelület nedvessége (eső, harmat, magas relatív páratartalom), a másik pedig a léghőmérséklet. Ezek szerint alacsony léghőmérsékleten a növényfelületnek hosszabb ideig kell nedvesnek lennie ahhoz, hogy az aszkospórás fertőzés létrejöjjön (pl. 5°C esetén közel 40 óráig). A léghőmérséklet emelkedésével már rövidebb növényfelület-nedvesség időtartam is elegendő (pl. 20°C-on közel 10 óra. A növényre került aszkospórák csíratömlője áttöri a kutikulát és a növénybe hatol. A gomba ezután konídiumtartót fejleszt, amely áttörve a kutikulát konídiumokat hoz létre. A konídiumképzés a nyár elején a legnagyobb, majd ősz felé fokozatosan csökken. A konídiumok az esőcseppekkel a fa koronájában terjednek szét. A konídiumok csíratömlő fejlesztésének, majd fertőzésének két tényezője van, a növényfelület-nedvesség időtartama és a léghőmérséklet. A vegetációs időben a konídiumnemzedékek általában kéthetenként, késő őszig folyamatosan követik egymást. Ősszel azonban a hőmérséklet csökkenésével az inkubációs idő is hosszabb lesz, ezért szüret előtt fertőződött gyümölcsökön a tünetek csak a tárolóban jelennek meg.

Tünetek

A leveleken már virágzás után, a terméseken pedig később apró, fényes barna foltok jelennek meg. A  foltok kezdetben 5-10 mm átmérőjűek, halványzöldek, a levél színe felé kidomborodnak. A foltokon később mind a levél színén, mind pedig a fonákon barna, bársonyos konídiumtartó-gyep figyelhető meg. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő, 5-10 mm átmérőjű, sötétbarna konídiumtartó-gyep, a szélén a kutikula foszlánya észlelhető. Később a foltok elparásodnak, varasak lesznek, a gyümölcs egyenetlen felületűvé, féloldalassá válik és enyhén berepedezik.  Az erősen fertőzött kis termések lepotyognak. A varas foltokon más gombák is megtelepedhetnek. Az idősebb gyümölcsökön jelentkező konídiumtartó-gyep, majd a kialakuló foltok kisebbek, csak néhány milliméteresek.


Podosphaera leucotricha

Podosphaera leucotricha rendszertani besorolása

A kórokozó ivaros alakja Podosphaera leucotricha, kleisztotéciumos gomba.

Már Salmon (1900) az Erysiphaceae-ről szóló monográfiában a peritéciumok morfológiai jegyei alapján megállapította, hogy a kórokozó, az Erysiphaceaecsalád Podosphaera génuszába tartozik. Rendszertani besorolása: Gombák,Ascomycota törzs, Leotiomycetes osztály, Erysiphaceae család, Podosphaeranemzetség.

Szinonim elnevezés: Sphaerotheca leucotricha Ellis & Everh.,

Sphaerotheca mali Burr. (Goidánich, 1964)

Ivartalan alakja: Oidium farinosum, amelynek konídiumtartója oidium típusú.  

Az elmúlt évek kutatásai alapvetően megváltoztatták a lisztharmatgombák azonosításával, evolúciójával és rendszertanával kapcsolatos klasszikus ismereteket. Kiderült, hogy az ivaros termőtestek (régebbi nevükön kleisztotéciumok, ma érvényes nevükön kazmotéciumok) morfológiája és különösen a függelékek alakja, amely a nemzetségek meghatározásának alapjául szolgált, nem a filogenetikai viszonyokat tükrözi, hanem feltehetően alkalmazkodás a fás, ill. lágyszárú gazdanövényeken való obligát parazita életmódhoz. A valódi rokonsági kapcsolatokat a nemzetségek szintjén az ivartalan (anamorf) alakok tulajdonságai alapján lehet megállapítani. Az ivaros alakok (kazmotéciumok) morfológiája pedig a fajszintű meghatározást segíti elő.

A  Podosphaera leucotricha jelentősége

Világszerte több mint 600 lisztharmat gombafaj ismert, melyek mintegy 10 000 növényfajt betegítenek meg a világ különböző részein. Jóllehet a lisztharmatfertőzések az esetek többségében nem pusztítják el a megbetegített növényeket „csupán” terméscsökkenést, minőségromlást vagy a dísznövények díszítőértékének csökkenését okozzák, gazdasági szempontból mégis a legjelentősebb károkat okozó növénykórtani problémák közé tartoznak. Az Európai Unió országaiban például a legnagyobb mennyiségű fungicid felhasználása az elmúlt évtizedben éppen a termesztett növények lisztharmatfertőzéseinek megfékezésére irányult. A lisztharmatra fogékony almafajták esetében e betegség leküzdése alkotja a védekezés gerincét. A fertőzött fák a növekedésben visszamaradnak, valamint a termések minősége romlik a hálózatos parásodás következtében.

Podosphaera leucotricha földrajzi elterjedése

Az Erysiphaceae családba tartozó legtöbb lisztharmat gomba többé-kevésbé kozmopolita. A Podosphaera leucotricha is előfordul a világ minden kontinensén, ahol almát termesztenek. Az első Európai adat almafán előforduló, lisztharmat gomba okozta betegségről a múlt század első feléből származik. Franciaországban figyelték meg, majd 1884-ben Dél-Tirolban találták meg. Korábban úgy vélték, hogy a betegség az amerikai földrészről került Európába. Az újabb álláspont szerint azonban Európában őshonos. A fogékony almafajták – így a Jonathan – termesztésével egyidejűleg az 1800-as évek végén Európában már mindenütt súlyos gondokat okozott.

Podosphaera leucotricha gazdanövényköre

A betegség legfontosabb gazdanövénye a termesztett alma. A betegség ritkán előfordul a vadalmán, a körtén, a birsen és a naspolyán is.  Az egyes almafajták között a betegség iránti hajlamban jelentős eltérések vannak. Fogékony fajták például az ’Idared’ és a ’Jonathán’. A termesztett almafajták nem rezisztensek, fogékonyságuk azonban különböző. A fogékonyság a kutikula vastagságától függ. A fogékony fajták kutikulája vékonyabb a kevésbé fogékonyaké vastagabb. A fogékony fajták esetében a megbetegedés mértékét a túlzott műtrágyázás is fokozhatja. Viszonylag ellenálló fajtának tekinthető a ’Starking’ és a ’Golden delicious’. A kínai vagy Callery körte (Pyrus calleryana Decaisne) egyes fajtái a közelmúltban városi fasor növényként jelentek meg Budapesten. 2007-ben három helyszínen, a fák súlyos, egyes helyeken 100%-os lisztharmatfertőzésre figyeltek fel. Podosphaera leucotricha fajként azonosította a kórokozót.

A betegség lefolyása és a Podosphaera leucotricha okozta tünetek

A betegség lefolyása

Azokban az években, amikor a tavasz meleg és csapadékos, a nyár pedig száraz, számítanunk kell a kórokozó járványos mértékű fellépésére. Ugyanakkor az erős késő őszi lehűlés és a téli -25°C hidegek csökkentik a gomba áttelelési esélyeit, ahogy ez történt 2002 - 2003- ban.  

A rügyek a betegség legfontosabb fertőzési forrásai. Vizsgálataink szerint a vessző csúcsrügye mindig beteg. Az oldalrügy pedig minél közelebb van a vessző csúcsához, annál valószínűbb, hogy fertőzött. A rügyben lévő micélium fontos szerepet játszik az áttelelésben. A vessző felületén lévő micéliumnak nincs jelentősége a kórokozó áttelelésében. A kleisztotéciumok – amelyek a vessző felületén és a rügypikkelyeken helyezkednek el – a kórokozó életmódjában nem játszanak szerepet, mert azokban az aszkospórák tavaszra nem fejlődnek ki. A rügy belsejében a levél-, illetve virágkezdeményeket borító, élő rügypikkelyek alatt a kórokozó micéliuma nagy tömegben fordul elő, és ez lesz a tavaszi fertőzés elindítója. A fertőzött rügyekből szisztémikusan fertőzött hajtások fejlődnek.

A betegség károsítása főleg a fák kezdeti intenzív növekedési fázisában (júliusig) jelentős. A későbbi időszakban a kórokozó fellépése már gazdasági szempontból nem lényeges.  

A betegség további terjedésében a bőségesen képződő konídiumok játszanak szerepet,

 amelyek légmozgással terjednek, majd rákerülnek az egészséges növényrészekre. A konídiumok 10-35°C hőmérsékleten és 40-98% relatív páratartalmon csíráznak, a legkedvezőbb azonban a minél magasabb relatív páratartalom és a 20-24°C-os léghőmérséklet. A konídiumok 48 óra alatt csíratömlőt, majd hausztóriumot fejlesztenek. A konídium csírázásától az új konídiumok képződéséig optimális körülmények között 5-8 nap telik el. A konídiumgenerációk tehát gyorsan követik egymást, ezért a vegetációs időben legalább 120 napon át lisztharmat fertőzésre számítani kell.

Tünetek

A tünetek a rügyön, a hajtáson, a vesszőn, a virágon és a gyümölcsön figyelhetők meg.

A hajtáson két tünettípus különböztethető meg. Az első, más szóval primer tünet a kihajtás után azonnal látható. A hajtások rövid ízközűek, a levelek a hajtástengelyhez hajlók, keskenyek, hullámosak és a levél színén és fonákján először finom, szürkésfehér epifita micéliumbevonat, majd a konídiumláncok fehér, lisztszerű tömege jelenik meg. A hajtások levelei a levélcsúcstól kiindulva fokozatosan elszáradnak, majd lehullanak.  Nyár végére a hajtások felületét szürkésfehér, nemezes epifita micélium takarja, fekete kleisztotéciumok képződnek. A második, azaz szekunder tünet a kihajtás után csak később jelentkezik. A hajtások ilyenkor szabályos ízközűek, a levél azonban enyhén hullámos. A levélen sárgászöld, elmosódott szélű foltok láthatók. Főleg a levél fonákján, ritkán a levél színén foltszerűen szürkésfehér, majd lisztes bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) jelenik meg. A betegségre fogékony fajtákon, különösen a fiatal fákon a hajtások növekedés közben erősen torzulhatnak.  

A vessző felületét szürkésfehér, nemezes epifita micélium borítja, amelyben a falkában lévő kleisztotéciumok is megfigyelhetők. A rügyek kisebbek és rojtosak, a rügy pikkelylevelei szétállóak. E rügyek tavasszal kihajtanak, vagy elpusztulnak.

A virágon is két tünettípus figyelhető meg. A primer tünetre jellemző hogy a virágcsoportban minden virág beteg. A virágok kocsánya rövid és vastag, a csészelevelek aprók, torzak, a sziromlevelek kicsik, sárgászöldek keskenyek. A bibe és a porzó deformált, steril. A virágon először szürkésfehér micéliumbevonat látható, amely később a konídiumláncoktól lisztszerű lesz.  

A szekunder tünet esetében a virágcsoportban csak egyes virágok betegek. A virágok kocsánya nem deformálódik, hanem csak a csésze- és sziromlevelek egyes részei lesznek enyhén hullámosak. A beteg részeken foltszerűen szürkésfehér, majd fehér lisztes bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) található.

A gyümölcs felületén hálózatos parásodás figyelhető meg, amely rövidebb hosszabb vonalakból tevődik össze. Összefüggő parásodás a kocsány vagy a csészemélyedésben egyaránt előfordul.  


Monilinia fructigena

Monilinia fructigena rendszertani besorolása

Monilinia fructigena tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, Magyarországon pedig még nem ismert.  

A gomba rendszertani besorolása: Gombák, Ascomycota törzs, Leotiomycetes osztály,Sclerotniaceae család, Monilinia nemzetség  

Szinonim elnevezések: Sclerotinia fructigena. A kórokozó ivartalan alakja Monilia fructigena.

 A Monilinia fructigena jelentősége

Monilinia fajokat a gyümölcsfáink legveszedelmesebb betegségeként említi már Gróf és Révy (1929) is. A Monilinia fructigena igen jelentős kórokozó, amely a termések barna rothadását okozza almatermésűek és csonthéjasok esetében egyaránt. A betegség csapadékos években igen súlyossá válhat .A kórokozó a megfertőzött gyümölcsöt értéktelenné teszi, teljesen elpusztítja. A tárolt termések esetében is igen jelentős veszteségeket okozhat.

Monilinia fructigena földrajzi elterjedése

A betegséget először 1796-ban említették, amelynek előfordulását a XIX. század végére a legtöbb földrészen észlelték. Az 1800-as években a Monilinia fructigena Európában már széles körben elterjedt. Európában, így Magyarországon is a legrégebben ismert betegségek közé tartozik. Az 1970-es években a kórokozót azonosították körte ültetvényben Észak-Amerika keleti partjainál, majd terjedésének megakadályozására az egész ültetvényt megsemmisítették. Napjainkban a kórokozó Európa valamennyi országában, valamint Egyiptomban, Marokkóban, Törökországban, Izraelben, Iránban, Indiában, Koreában, Kínában és Japán területén is megtalálható.

Monilinia fructigena gazdanövényei

A betegség gazdanövényei elsősorban az almatermésűek, a csonthéjasok. A Monilinia fructigena termésrothadást okoz az almán (Malus domestica Borkh.), a körtén (Pyrus communis L.) és a birsen (Cydonia oblonga Mill.), de a meggyet (Prunus cerasus L.),a cseresznyét (Prunus avium L.), a kajszit (Prunus armeniaca L.), az őszibarackot (Prunus persica (L.)

Batsch), a szilvát (Prunus domestica L.), a naspolyát (Eriobotrya japonica Thunb.) és a szőlőt (Vitis vinifera L.) is megbetegíti. A mogyoró (Corylus avellana L.) termésének megbetegedését és a „mogyoróhullást” is a Monilinia fructigena kártétele okozza. Elvétve fügén (Ficus carica L.) is előfordul. A házi berkenye (Sorbus domestica L.) termésein is okoz rothadásos tüneteket. Petróczy és mtsai (2005) több díszfát és díszcserjét említ a kórokozó gazdanövényei között: CotoneasterChaenomeles,PrunusPyrus és Sorbus fajokat és fajtákat, illetve elsőként figyelték meg a kórokozó kártételét tearózsa (Rosa spp.) áltermésén.

A díszalmák (Malus spp.) esetében a Monilinia fructigena szintén gyümölcsrothadást okoz.

A betegség lefolyása és a Monilinia fructigena okozta tünetek

A betegség lefolyása

A legfőbb fertőzési források a fán maradó, vagy földre hullott gyümölcsmúmiák amelyeken az előző évi exogén sztrómák új, láncszerűen lefűződő konídiumokat hoznak létre. A kórokozó konídiumokkal fertőz. Tavasszal a gomba csak igen vontatottan fejlődik, ezért a szaporító képletek képzése többnyire a virágzás után indul meg. A konídiumok fényben és 80% fölötti relatív páratartalmon fejlődnek gyorsabban és légmozgással vagy víz segítségével a gyümölcsre kerülnek, ott csíráznak és csíratömlőjük seben keresztül jut be a gyümölcsbe. A Monilinia fructigena elsősorban a termések barna rothadásáért felelős. A kórokozó a fán lévő fejlett, de még éretlen, vagy közvetlenül érés előtt álló gyümölcsöket betegíti meg.

A gomba, sebzéseken keresztül fertőz. A fertőzést lehetővé tevő sérülések leggyakrabban a csapadékos és száraz idő váltakozása, illetve jég okozta sebek, horzsolások, nyomódások, ütések, szúrások, a ventúriás varasodás okozta repedések, és a kártevő állatok okozta sebzések.

A kórokozó az egymással érintkező gyümölcsökre is átterjed. Ilyenkor a micélium seb nélkül, a kutikula feloldásával, vagy a paraszemölcsökön keresztül jut át a beteg termésből az egészségesbe.

A kórokozó nemcsak a gyümölcsösökben fertőzi a szüret előtt az almát, hanem tárolókban is. A tárolóban lévő magas hőmérséklet és magas páratartalom kedvez a fertőzés kialakulásának

Tünetek

A sebzés körül egyre nagyobbodó, barna rothadó folt található, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó folton később körkörösen okkersárga, 2-3 mm átmérőjű, exogén sztrómák alakulnak ki. Az exogén sztróma kezdetben fehéres színű , később okkersárgává válik. Ezek a képletek párás, esős időben a termések egész felületét beborítják. A gyümölcsök kocsánya is elbarnul. A termés a fán összeaszalódik, mumifikálódik vagy lehullik. A gyümölcs talajjal érintkező része elfeketedik.  

Tárolóban a betegség tipikus tünete a fekete alma. Ilyenkor a gyümölcs sötétbarna, majd fekete színű állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes. A tárolt gyümölcsön nem jelennek meg az exogén sztrómák. A fertőzött gyümölcs páraszegény levegőben összeaszalódik, behorpad, de akkor is rugalmas, szilárd marad.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotók / Minden ami növény